Elterjedt az a téves közhiedelem, hogy a teknősök mindent kibírnak, mindegy, hogy hol tartjuk őket. Sokak szerint egy lavór is megteszi. Ennek a vélekedésnek a következménye sajnos a sok halott pár hónapos teknős. Aki egy teknőst megvesz, annak gondoskodnia kell(ene) egy megfelelő akvaterráriumról. Egy akvaterrárium két részből áll: 1. egy olyan részből, ahol a teknősök úszni tudnak és 2. egy napozórészből, amelyre könnyen fel tudnak mászni. De most inkább nézzük, hogy miből áll egy ilyen akvaterrárium és hogyan kell berendezni.

Az akvaterrárium mérete

Ezt általában a teknősök páncélhosszának valamilyen szorzataként szokták megadni, amely a következőképpen néz ki:

Akvárium hossza = kifejlett teknős páncélhossza x 5 cm

Akvárium szélessége = kifejlett teknős páncélhossza x 3 cm

Ehhez jön még a száraz terület, amelynek elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy teknősünk kényelmesen elférjen rajta. Egy 15 cm-es példány esetén 45 x 75 cm-es napozót ajánlanak. De egy jó orientációs pont a vízterület 1/3-da.

A másik fontos kérdés a víz mélysége. Ha ékszerteknőseink vannak, azok kiválóan úsznak, ezért elég mély vízbe is rakhatjuk őket. Egy kifejlett példány esetén ez 40 cm-t jelent (más szakirodalom csak 30 cm-t ír, hogy kényelmesen tudjon levegőt venni), amely a páncél hosszának a 1,5-szerese. Azonban ha növelni akarjuk a víz mélységét, akkor ezt csak fokozatosan tegyük, nehogy a teknőseink megfulladjanak.

Tehát egy (vagy két) kifejlett példány tartásához egy 120 x 60 x 60 cm-es akváriumra van legalább szükségünk. Ha egy nőstény és egy hím van, akkor is ezt a méretet használjuk. Több nőstény és egy hím esetén is alkalmazható, de ha több hímünk van, akkor nagyobb vagy több akvaterráriumra van szükségünk. Persze a fiatalabb példányoknak megteszi egy kisebb akvárium is (akár egy 25 literes, de max. 2 évig), de idővel mindenképpen gondoskodnunk kell egy nagyobb "medencéről".

Az akvaterrárium berendezése

Ez egy nagyon bonyolult feladat, ámbár ha egyszer elkészül (persze ezt sohasem lehet mondani, mert állandóan alakítgatjuk), akkor sokat gyönyörködhetünk benne. Először is vegyük sorra, hogy milyen műszaki berendezések kellhetnek egy ilyen akvaterrárium berendezéséhez:

• Vízszűrő. Egy nagyon fontos kellék, hiszen egy jó szűrő segítségével nagyon megkönnyíthetjük a munkánkat. Alapjába véve kétfajta szűrő létezik: belső- és külső vízszűrő. A belső vízszűrő - ahogy a neve is mutatja - a vízben van benne, és egy kis villanymotor segítségével mozgatja a vizet, amely így magán a berendezésen is átfolyik, és megtisztítja azt. A külső vízszűrő egy kicsit drágább mulatság, de sokkal hatékonyabb és nem kell olyan gyakran kitisztítani, mint a belsőt. Itt maga a szűrő az akváriumon kívül helyezkedik el, és egy pumpa segítségével az akvaterrárimon kívül szűri meg a vizet. A vízszűrő kiválasztásánál érdemes odafigyelni arra, hogy mekkora maga az akvaterrárium, hiszen a teljesítménye is ettől függ. A külső és a belső szűrő közötti választást ki-ki a maga ízlése és pénztárcája szerint döntse el. Mindkét szűrő esetén gondoskodni kell a rendszeres tisztításról, különben a megszűrt piszoktól bedugulhat és nem tud tovább szűrni. Egy szűrő vásárlásánál még fontos odafigyelnünk arra, hogy milyen szűrőanyag van benne, képes-e kémiai (aktív szén segítségével) vagy biológiai szűrésre is. Ez utóbbiak ugyanis nagyobb hatékonyságot biztosítanak egy szimpla mechanikai (szivacsos) szűrővel szemben.
  Még több a vízszűrő berendezések típusairól: 

• Lámpa. A legtöbb víziteknősök nagyon szeret a napon (vagy mesterséges napon) sütkérezni, ezért a lámpa nagyon fontos kelléke a berendezéseknek. A lámpa még külső fűtőberendezésként is használható, hiszen nem csak a levegőt, hanem a vizet is lehet vele melegíteni. Nagyon fontos, hogy a lámpát a teknős sütkérező kövére irányítsuk, hiszen főleg ott kell melegebbnek lenni. Sokan tanácsolják az UV-lámpa használatát is, hiszen ez megfelelő energiát és vitaminokat biztosít a teknős számára. Ezt azonban "megspórolhatjuk", ha nyáron kirakjuk a teknőst (az akvaterráriummal vagy nélküle - utóbbi esetbe ne túl sokáig) a szabadba vagy az erkélyre, hagy érje őket a nap. Persze ne a déli tűző napsütésbe rakjuk őket ki.

• Vízfűtő. Ez a berendezés főleg akkor lehet hasznos, ha nem tudjuk másképpen biztosítani a megfelelő hőmérsékletet - főleg a hidegebb napokon. Erősen tanácsos a fűtőszálat tapadókoronggal az üveghez erősíteni, vagy olyan helyre rakni, ahol a teknősök nem tudnak hozzáférni. A víziteknősök ugyanis nagyon szeretik túrni az aljzatot, így ezt a berendezést is cipelni fogják ide-oda, aminek a vége a fűtőszál tönkremenetele lesz, mivel állandóan az üvegnek és az aljzatnak csapódik.

Ezeken a berendezéseken kívül szükség van mindenképpen egy napozókőre. Erre elég sokféle megoldás létezik. Az egyik egy égetett agyag, amelyet szinte minden állatkereskedésben lehet kapni. Sajnos ezek túl picik ahhoz, hogy egy nagyobb állatnak is megfelelő legyen. Van, aki különféle köveket ragaszt össze úgy, hogy magára a napozórészre is ki tudjanak mászni a teknősök. Láttam már egy olyan megoldást is, ahol a két területet egy függőleges üveglappal választották ketté, majd az egyiket vízzel, a másikat kövekkel töltötték fel. Ez is elég ötletes megoldás, az egészben csak az zavar, hogy a teknősök hogyan tudnak kimászni napozni.

Maga a napozórész itt műanyagból van, amely az üveghez van ragasztva. Maga a feljáró pedig valamilyen vízálló szivacsból készült. A vizet úszik még egy parafából készült lap, amelyre a teknősök fel tudnak mászni. Alul pedig két félbevágott cserép van, ahova el tudnak bújni. A megoldás szépsége az, hogy emígyen a teknősök a napozó alatt is tudnak úszni, így egy kis helyet lehet nyerni. Az egészben azonban csak maga az anyag nem tetszik nekem. Nem tudom, de nekem jobban tetszenek a természetes (vagy ahhoz közeli) anyagok egy akvaterráriumban, mint mindenféle műanyagok.

Az akvaterrárium kialakításánál még van egy fontos kérdés: az aljzat. Sokan úgy vélik, hogy kár valamiféle aljzatot berakni, hiszen az csak egy fölösleges baktériumtanya. Ezt azonban könnyen ki tudjuk küszöbölni a rendszeres tisztítással. Az aljzat léte nem esztétikai szempont, hanem a teknősök miatt fontos, ugyanis a víziteknősök többsége nagyon szeretik az aljzatot túrni, hiszen természetes közegében ott is van valamiféle élelem. Ez az ösztön ébred fel benne újra és újra, amikor "átrendezi" az általunk szép egyenletesen kialakított aljzatot. Ez az aljzat állhat kisebb kavicsokból vagy homokból is. Én a kisebb kavicsokat ajánlom, mert a vékony homokréteg a teknős bőrét érdesre dörzsölheti. Van még egy indok is a kavics mellett. Ez pedig az, hogy például az ékszerteknős szeret kavicsot enni, így segíti az emésztését (mivel nincs neki foga). Azonban még kisebb kavicsot is csak akkor rakjunk be a teknősünkhöz, ha az már idősebb kb. fél évnél, nehogy ettől fulladjon meg (sok kereskedő ugyanis ezzel riogatja a vásárlóit, de a teknősöknek a kavicsevés ettől a kortól teljesen ártalmatlan - már ha addig veszélyes lett volna). Sokan összeragasztják a kavicsokat, hogy azokat a teknősök ne tudják "megrendezni", de ez szerintem fölösleges, hacsak nem zavar minket annyira ennek a látványa. A kavics túrása a teknősökre nézve nagyon jó hatása van, ugyanis nem csak kiélheti az ösztöneit, hanem a körmét ezáltal is "manikűrözheti".

Az akvaterrárium berendezéséhez tartoznak adott esetben a növények is. Ezeknek a növényeknek olyanoknak kell lenniük, amelyek nem mérgezők, ugyanis ezekből a teknősök ehetnek is. Azonban gondoskodni kell arról is, hogy elég nagy számban forduljanak elő ezek a növények, nehogy amiatt pusztuljon ki az akvaterráriumból, mert a teknősök mind felfalták őket. Néhány vízi növény - mint pl. a philodendron - segíthet a víz tisztán tartásában is, mivel a különböző bomló anyagokat táplálékként felszívják. Ez jobb megoldás, mint bármelyik mechanikus vízszűrő, mivel a szennyeződést nemcsak összegyűjti, hanem "megsemmisíti". Így egy nagyobb akvaterrárium nélkülözhetetlen kelléke lehet. A philodendron nagy léggyökereket is növeszt, amely nemcsak jól megszűri a vízet, hanem különböző berendezéseket még el is rejti, ezért nagyon kedvelt egy-egy akvaterrárium kialakításánál.

Az akvaterrárium tisztítása

Ez egy nagyon kényes kérdés, hiszen egy akvaterráriumot nagyon nehéz tisztán tartani. Ebben segíthet egy jó mesterséges vagy természetes szűrő. Azonban a vizet még ebben az esetben is rendszeresen le kell cserélni - általában hetente ajánlatos. Ha ékszerteknősöket tartunk, akkor azt tartsuk szem előtt, hogy nagyon érzékenyek a piszkos vízre, könnyen kaphatnak bármilyen betegséget tőle. De az összes víziteknősre is érvényes ez, hiszen koszos, piszkos vízben nem tud egyetlen teknős sem hosszú ideig megélni. Mivel a teknősök a vízbe ürítenek, és az ételmaradékok is ott kezdenek el bomlani, ezért a vizük tele lesz baktériumokkal, amelyek nem biztos, hogy használnak a teknősünknek. Ráadásul abba is érdemes belegondolnunk, hogy a teknősök ebből a vízből kénytelenek inni! Ezért is kiemelten fontos a rendszeres tisztítás, amelynek a metódusa igen egyszerű:

1. A teknősöket kivesszük és egy lavórba, vagy valamilyen ideiglenes helyre tesszük őket.

2. Kivesszük az összes berendezést, köveket, növényeket, majd a vizet is eltávolítjuk.

3. Az üveget tisztára mossuk (esetleg ecetes vattával áttöröljük a belsejét, majd többször átöblítjük).

4. Belehelyezzük a köveket, a különféle berendezéseket, megtöltjük vízzel, majd végül a teknősöket visszaeresztjük a jól megszokott helyükre.

Mindenképpen vizet kell cserélnünk, ha olyan kaját adunk nekik, amely erősen csökkenti a víz minőségét - például májat. Ezeket a táplálékokat érdemes arra a napra időzíteni, amikor amúgy is ki akarjuk tisztítani az akvaterráriumot. Ezt a számolgatást azonban elkerülhetjük akkor, ha egy másik - célszerűen kisebb - akvaterráriumban etetjük meg az teknőseinket. Így a vacsora végeztével visszaengedhetjük őket a helyükre. Ez egy kicsit macerás, és a teknősök sem egykönnyen szokják meg, de azért érdemes vele próbálkozni. De ekkor is rendszeresen ki kell tisztítanunk az akvaterráriumot!